Leleplezték Sztehlo Gábor evangélikus lelkész szobrát születésének századik évfordulóján

Az evangélikus templomban tartott ünnepi megemlékezésen D. Keveházi László nyugalmazott evangélikus lelkész, a Sztehlo Gábor alapította Gaudiopolis (Örömváros) első miniszterelnöke hirdette az igét 1 Péter 3,8–15 alapján. Sztehlo egyik interlakeni – halála előtt kilenc hónappal elhangzott – igehirdetésének címét (Ember az embertelenségben) kölcsönözve adott hálát Istennek a száz éve született lelkész életéért, gyülekezeti, evangélikus népfőiskolai, zsidómentő, nevelő, az üldözötteket befogadó és az evangélikus diakóniai munkát megszervező, hatalmas, áldott szolgálatáért.
    Keveházi László, aki a háború után két évet töltött Sztehlo Gábor befogadottjaként, hangsúlyozta: „Nem emlékbeszédet kell itt tartanom. Ma kivételesen úgy szeretnék igét hirdetni, hogy szavaimon keresztül szólaljon meg Sztehlo Gábor is, s ami ennél sokkal, mérhetetlenül több: szólaljon meg közös Urunk, Jézus Krisztus is.”
    A liturgiát Ittzés János elnök-püspök, a Nyugati (Dunántúli) és Fabiny Tamás, az Északi Egyházkerület püspöke végezte, az ünneplő gyülekezetet a Déli Egyházkerület püspöke, Gáncs Péter köszöntötte, úgy is, mint a belvárosi „evangélikus sziget”, az Insula Lutherana egyik lelkésze. Az istentiszteleten Pétery Dóra játszott orgonán, és a Deák Téri Evangélikus Gimnázium énekkara énekelt Bence Gábor vezényletével.
    Az istentiszteletet követően a templomban előadást tartott Merényi Zsuzsanna tanár, a Sztehlo Alapítvány elnöke. Beszédében elmondta: Sztehlo-kutatóként a pedagógus Sztehlo Gábor életművét tanulmányozta, de ennél többet – felnőtt példaképet nyert. Sztehlo Gábor Luther-kabátja védelmet nyújtott mindenkinek. Nála nem számított, hogy ki honnan jött: ő segített, szeretettel, bátran.
    Ünnepi beszédet mondott Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbi. Rámutatott, hogy Sztehlo Gábor minden pillanatban az életével játszott, hogy emberi életeket mentsen: „Áldott legyen Sztehlo Gábor neve és emlékezete!”
    Donáth László evangélikus lelkész, országgyűlési képviselő az öröm alkalmának nevezte szeptember 25-ét. „A megmentetteken kívül ennyi maradt Sztehlo Gáborból” – emelte magasba az áldozatos életű lelkipásztor Isten kezében címmel írott naplóját, amelyet Bozóky Éva rendezett sajtó alá. Sztehlo Gábor „példát adott, hogy nem kell szégyellnünk az >>ország templomában<<, hogy evangélikusok vagyunk” – folytatta beszédét Donáth László. Végül köszönetet mondott mindazoknak, akik kivették részüket a szobor felállításának munkájából.
    Az V. kerület polgármesterének köszöntő levelét távollétében Puskás András alpolgármester olvasta fel. Rogán Antal kifejezte afeletti örömét, hogy gazdagabbá válik a városrész. A Deák téren áthaladva mindenki megállhat majd egy pillanatra, felidézve Sztehlo alakját, aki ember tudott maradni akkor, amikor mindenkit a félelem töltött el. Levelében a polgármester utalt arra: megtiszteltetés és öröm kerületének, hogy hozzájárulhattak ahhoz, hogy mindenki méltóképpen emlékezhessen meg Sztehlo Gáborról.
    Horváth Ádám rendező, egykori „Sztehlo-gyerek” rámutatott: itt ma mintegy tízezres tömeg lenne jelen, ha minden megmentett leszármazottjai eljöhettek volna... „Zsinórmértéket kaptam Sztehlo Gábortól, amely soha nem felejthető el. Aki ezt elveszíti, az élete értelmét veszíti el.” – fogalmazott a televíziós rendező. Sztehlo Gábor hős volt, aki gondolkodás nélkül kockáztatta az életét, hogy életeket mentsen. A lelkész mindent odaadott, és semmit sem kapott, summázta mondanivalóját Horváth Ádám, a Gaudiopolis egykori kultuszminisztere.
    A Magyarországi Evangélikus Egyház elnöksége nevében Prőhle Gergely országos felügyelő köszöntötte a jelenlévőket. Beszédében abból indult ki: „A Magyarországi Evangélikus Egyház sosem volt nagy egyház. Ennek ellenére mindig igen nagy sokszínűség jellemezte (…), mely a kívülálló számára különösen nehézzé tette az eligazodást: vajon kik is azok az evangélikusok? A szélesebb nyilvánosság elé lépő hitvalló lutheránusok száma pedig igen csekély. Sztehlo Gábor most, miként életében is, kilépett a templomból. Itt áll lobogó Luther-kabátjában a forgalmas Deák téren. Akik majd nap mint nap találkoznak vele, általa találkoznak az egyházzal is. Mi pedig csak hálát adhatunk Istennek, hogy egy ilyen elhivatott és bátor szolgatársat tudhattunk sorainkban.”
    A köztéri szobrot Sztehlo Ildikó és Sztehlo Gábor, a lelkész gyermekei, valamint Breuer Katalin, a szoborállítás munkájából oroszlánrészt vállaló Csillaghegyi Evangélikus Egyházközség felügyelője leplezte le. A Magyarországi Evangélikus Egyház koszorúját az egyház elnöksége, Ittzés János elnök-püspök és Prőhle Gergely országos felügyelő helyezte el. Több részt vevő szervezet és magánszemély is tett koszorút, valamint virágot a szobor talapzatára. A köztéri szoborleleplezésen rövid köszöntőbeszédet mondott Demszky Gábor, Budapest főpolgármestere és Horváth Csaba főpolgármester-helyettes.
    Rendkívüli médiafigyelem övezte az evangélikus egyház ünnepét. Zsúfolásig megtelt a Deák téri templom. Megjelent többek között Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök, Arató Gergely államtitkár, Mécs Imre és Iványi Gábor országgyűlési képviselők, Csepregi András lelkész, az OKM Egyházi Kapcsolatok Titkárságának vezetője és helyettese, Fedor Tibor. A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségét Kirschner Péter és Egri Oszkár, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezetet az igazgató, Lehel László evangélikus lelkész képviselte, jelen volt Weinek Leonárd, Zugló és Verbai Lajos, Kőbánya polgármestere, Marosi Ernő, a Magyar Tudományos Akadémia volt alelnöke, Granasztói György volt NATO- és belgiumi nagykövet, Keserű Katalin művészettörténész, Bibó István művészettörténész, Zsigmond Attila kultúrpolitikus, és a sor még hosszan folytatható.
    A Magyarországi Evangélikus Egyház, a Sztehlo Gábor Alapítvány és a Csillaghegyi Evangélikus Egyházközség szervezésében megvalósult szoboravató ünnep fogadással zárult a Deák téri Evangélikus Egyházközség gyülekezeti termében.
    E sorok írója azóta többször is járt a téren. A szobrot sosem látta „magányosan” állni. Emberek járták körül, nézegették, fotózták, olvasgatták a feliratát, nézték a koszorúkat. Az evangélikus lelkész tiszteletére állított csodálatos török márvány így fogja betölteni küldetését: az élő, lüktető, rohanó nagyvárosban megállít, odavonz magához, és talán más lelkülettel indít tovább.

Kőháti Dóra