Nekifeszülve a célnak
A presbitereket és az iktatásra érkezett Luther-kabátos lelkészeket népviseletbe öltözött, helyi és kiskőrösi gyülekezeti tagok vezették be október 2-án a rákospalotai evangélikus templomba. A gyülekezet parókus lelkésszé választott első női pásztorát, Ponicsán Erzsébetet a Pesti Egyházmegye esperese iktatta hivatalába. (Forrás: Evangélikus Élet)
Prédikációjának alapigéjéül az esperes az ünnepi alkalomra invitáló meghívón szereplő textust (Fil 3,13–14) választotta, kiegészítve a megelőző verssel. Győri Gábor felidézte, hogy 2009 nyarán a kerület püspöke azért küldte a lelkésznőt Palotára, hogy átmenetileg segítsen a szolgálatokat ellátni. Az örökölt feszültségeket, illetve nehézségeket sem nélkülöző hónapok során azonban a közösség annyira megszerette Ponicsán Erzsébetet, hogy a gyülekezet elhatározta: parókus lelkészként marasztalja az egyházközségben.
A rákospalotaiak első női lelkipásztorát még lelkész nagyapja keresztelte Kiskőrösön. Az Evangélikus Hittudományi Egyetem hatodévét a kecskeméti gyülekezetben töltötte, majd néhány hónapi paksi szolgálat után Tótkomlósra került; itt elsősorban a szeretetotthon lelkészi feladatait látta el, de azért a gyülekezeti szolgálatból is kivette a részét.
Mostani „szószékfoglaló” prédikációjában Ponicsán Erzsébet hálásan tekintett vissza életének korábbi állomásaira, igehirdetésében azonban maga is az iktatására invitáló meghívóra választott ige kapcsán folytatta esperesének gondolatmenetét: ...ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé...
„Mi a jutalom, és mi a cél?” – tette fel mintegy magának is a kérdést a fiatal lelkésznő. Válasza – egyebek mellett – így hangzott: „A jutalom az, hogy szolgálhatok Istennek, tehetem azt, amit az Isten akar. Néha bukdácsolva, messze a tökéletességtől, de mégis nekifeszülve, célegyenest, Isten kezét fogva, mert ő fogja az én kezemet. (…) Azzal táplálkozva, amit ő nyújt nekünk a Szentíráson keresztül.”
Boda Zsuzsa
Fotó: Mészáros Gábor
