Nincs egyedül az úton - Ribárszki Ákos ordinációja Kondoroson
Igazi nyári hőség tette próbára mindazokat, akik augusztus 14-én délelőtt a szikrázó napsütésben a kondorosi evangélikus templom felé igyekeztek. A harang hangja viszont nem a testet, hanem a szívet és a lelket melengette, hiszen ünnepi istentiszteletre hívott. Igyekezett is a szép számú gyülekezet Ribárszki Ákos lelkészavatására a templom hűvösébe.
Ribárszki Ákos Békéscsabán született, gyermekéveit Kondoroson élte, a nyolcosztályos gimnáziumot Békéscsabán járta, ezután ment az Evangélikus Hittudományi Egyetemre. Az egyetemi képzés hatodévét az orosházai gyülekezetben végezte, ahol Deák László volt a mentora Életének jó kísérői voltak: a családja - édesanyja és testvére - mellett fontos szerepet töltött be egykori tanító nénije, Darida Ferencné, Baba néni, aki ezen az alkalmon a távolból, levélben köszöntötte a hajdani kisiskolást. A lelkészi pálya választásának gondolata a gimnáziumi évek alatt született meg Ákosban. A „beérést” Németh Mihály lelkész segítette elő, de hatással voltak rá az őt szeretettel körülvevő közösségek: a gyülekezetek, az iskolatársak, az egyetemi tanárok, barátok, lelkészek - olyan társak és kísérők, akiken keresztül megtapasztalható volt Ákos számára Isten jelenléte. Nem is véletlen választotta ordinációi meghívójára a „Ne félj,mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítelek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak.” ézsaiási igét. A lelkészavatást végző Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke az ige alapján arról szólt, hogy nagy feladat előtt áll az ifjú lelkész. Erőre, támaszra van szüksége, melyet Istentől kaphat, kap meg. „Veled vagyok” - mondja az Úr, s ez az ígéret összecsengett az Útmutató aznapi ószövetségi igéjével: „Maga az Úr megy előtted, ő lesz veled.” Hogyan valósul meg Isten ígérete? - tette fel a püspök a kérdést. Csakis Jézus Krisztusban, aki, mint az emmausi úton is, együtt megy az őt követőkkel, betér a házba, ahová behívják, és ahová ő betér, ott az alkonyat ellenére is világos lesz. Hiszen ott is, a fogadóban, amikor Jézus megtörte a kenyeret, kezdtek a tanítványok világosan látni, felismerték őt. Fontos a tudás, de sokkal több, ha felismerjük, hogy Jézus Krisztus az éltető, a mindennapi kenyér.
„Legyél te is, Ákos, Krisztusból mindennap táplálkozó, Krisztussal menő, vele élő tanítvány! Első szolgálatod – ezen az istentiszteleten - az lesz, hogy úrvacsorát adsz. Továbbadod, amit Jézus Krisztustól kaptál" - fordult a püspök a felavatandó lelkészjelölthöz. Ezért imádkozzunk – mondta a gyülekezetnek – hogy Ákos a kenyérnek, az élő Jézus Krisztusnak továbbadója legyen.
Az ünnepi istentisztelet után – melyen a szolgálatot a püspök mellett Tuska Tibor, a kondorosi gyülekezet lelkésze és dr. Szentpéteri Péter, az Evangélikus Hittudományi Egyetem tanszékvezető docense végezte, a köszöntések következtek: Tuska Tibor a kondorosiak, Deák László az orosháziak nevében szólt Ákoshoz. Az EHE köszöntését dr. Szentpéteri Péter adta át. Gáncs Péter és Lengyel Anna, a Déli egyházkerület felügyelője a kerület üdvözletét tolmácsolta. A többi köszöntésre a templomkertben gazdagon terített asztaloknál került sor a barátok, teológus és lelkésztársak, az ünnepeltet szeretettel körülvevő testvérek körében.
Wiszkidenszky András
