Zuglói hálaadás
Kétszeresen is hálaadó istentisztelet volt a zuglói evangélikusok számára az október 3-ai alkalom, hiszen nemcsak az oltáron lévő termények és a gyermekek által előadott műsor emlékeztetett az Úr jóságára, hanem egyszersmind hivatalosan átadhatták rendeltetésüknek a templom felújított padjait. Az egész nyáron zajló felújítási munka során átcsiszolták az ülőalkalmatosságokat, majd a megfelelő eljárással visszaállították – az eddigi fekete helyett –eredeti, barna színüket. Szöveg és fotó: Boda Zsuzsa (Forrás: Evangélikus Élet)
A hálaadó istentiszteleten Tamásy Tamás, a gyülekezet egyik lelkésze végezte a liturgiai szolgálatot, és Gáncs Péter püspök prédikált. Igehirdetésének főbb gondolatai az alábbiakban olvashatók:
„Sokan úgy vélik, a templompadok ideje lejárt, rugalmasan rendezhető székekre kell őket lecserélni. Pedig a padoknak ma is aktuális, fontos üzenetük van. Szólnak hozzánk, és kérdeznek minket.
Emlékeztethetnek az iskolapadra, arra, hogy a templomban akárhány évesen is tanítványok maradunk.
A padok könyvtartóján ott a helye a nyitott énekeskönyvnek, ami közös éneklésre, imádságra hív minket.
A padoknak rögzített helyük, tájolásuk van, így határozott irányt szabnak a benne ülőknek. Segítenek, hogy arra figyeljünk, ami az oltártérben, illetve a szószéken hangzik és történik.
Míg a különálló székek függetlenségünket, esetleges izoláltságunkat jelképezik, addig a padok egyértelműen arról prédikálnak, hogy összetartozunk.
Vajon ismerjük-e padtársainkat?
Örülünk-e az új arcoknak?
Észrevesszük-e az üresen maradt helyeket, és fájnak-e ezek?
Segítünk-e megtalálni a gazdáikat?
A templompadok fája összeköt a teremtett világgal. A fa sokatmondó növény, illetve nyersanyag. Gyökereivel a földbe kapaszkodik, részben abból él, de koronáját az ég felé tárja. A templompadokban mi is visszatalálhatunk éltető gyökereinkhez. Továbbadásra befogadhatjuk a felülről való tökéletes ajándékokat, amelyekkel a környezetünknek, a reánk bízottaknak tartozunk…"
